Rumnapló vs. Félelem és reszketés Las Vegasban (avagy miért írna jobban részegen, mint bedrogozva?)

Íme, egyik kedvenc íróm két könyvének összehasonlítása egy igazi amatőr kezéből, Tőlem!! (a bejegyzésben kifejtett nézetek csakis és kizárólag a sajátjaim, csakis velem kell vitatkozni miattuk)

Félelem és reszketés Las Vegasban: Hunter S. Thompson (alias Raul Duke) felkapja az afrikai bevándorló ügyvédjét, egy gyönyörű, meggypiros Chevrolet kabriót, egy kisebb rendőrségi labor pszhederikus részlegét, meg egy megbízást a nyugati part egyik nagy lapjától és nekivág a LA. - Las Vegas távnak, hogy közvetítsen a lapnak a Mint 400 nevű sivatagi őrületről. És mellesleg meg akarja találni az amerikai álmot.

Rumnapló: Hunter S. Thompson mielőtt meghódítja az amerikai álom fellegvárát, leugrik Puerto Rico-ba és ott egy kis, helyi újságnál kezd el dolgozni. Egész pontosan nem is dolgozik, hiszen itt senki nem teszi ezt, hanem piál. Legtöbbször rumot (végülis a Karib-tengeren van... j.d. csak a dolgát csinálja a filmben: karib-tenger, rum, piálás...), de szinte bármit megiszik amit eléraknak.

Nekem ez a könyv (a Rumnapló) nem tetszett felhőtlenül. A Félelem és reszketés..., az jobban bejött. Persze itt is fejteget meg töpreng a világ nagy dolgairól, de nem a legjobb. Valahogy bedrogozva jobban megy ez neki. Meg nekem az is hiányzott, h Las Vegasba legalább valami világmegváltó dologgal érkezik (az amerikai álom megtalálása), míg itt a meggazdagodás vágya hajtja leginkább. Meg az emberiség megismerése, ahogy én látom, de ez a Félelem és reszketés...-ben is megvan. (ez Hunter sajátja, szereti megismerni az emberi természetet...). Továbbá, a Rumnaplóban nem tudtam egy normális cselekményszálat összerakni a felkel-piál-részegen vezet-dolgozik-piál soron kívül. Oké, a Félelem...-ben sincs túl sok cselekmény, de azért számomra egy bedrogozott ember látomásai érdekesebbek, mint egy részeg fejtegetései... Na, nem mintha a Félelem...-ben nem lennének fejtegetések, de a drogos látomásokkal felváltva érdekes ritmikát adnak a szövegnek. És hogyha már a cselekményről volt szó: Las Vegasban menekülnek a rendőrök elől, de közben beülnek egy rendőrkonferenciára, kaszinókba járnak, meg a Mint 400-ra. És olyan őrült "bevásárlólistáik" vannak... Imádom, na. *-*

Sajnos, a Rumnapló filmfeldolgozását még nem láttam, szóval be kell érnem azzal, hogy tudom: mindkettőben Johnny Depp játszik. És a Félelem...-ben imádom Johnnyt. Erre térjünk is ki: mit szeretek annyira Johnny Deep-ben, h az egyik legjobb színésznek tartom? Legelőször is azt h minden filmjében fel lehet ismerni, akármennyire el van maszkírozva (nála nem fordulhat elő h csak a film végén jövök rá, h ő is szerepelt benne [kivéve a 21th jump street újabb filmfeldolgozásában. ott egyszerűen nem Johnny-s a megjelenése, meg a mozdulatai sem]). Másodszor, h helyes pasi (volt régebben, de még most is hmmmm....). Aztán pedig: mindenben a legjobb alakítást nyújtja. Tökéletesen tud belebújni bárki bőrébe. Ja, és ráadásul a Félelem...-ben a kedvenc szinkronszínészem, Rajkai Zoltán (igazából, ő az egyetlen akit szeretek és akinek megjegyeztem a nevét) a magyar hangja.
Plusz: a Félelem..-ben van a világ legjobb idézete. ("Íme, ott megy Isten egyik prototípusa. Egy nagyhatalmú mutánsa valaminek, amit sosem akartak tömeggyártásban kipróbálni. Túl bizarr, hogy éljen. Túl ritka, hogy meghaljon.")

A Rumnaplóra visszatérve: 'Állítólag' a filmben (meg kéne néznem) próbálja megmenteni az újságot meg minden. Hát a könyvben nem. Vagy csak én nem vettem észre, de, ahogy nekem lejött Pault teljesen hidegen hagyja az újság. Meg közben másnál is dolgozik (a new york timesnak pl). A könyvben csak az fomtos neki, h legyen pénze az albérletre meg a kajára/piára (de néha még ez se nagyon izgatja).

És most hallgassuk meg szakértő vendégünket, Szirmai tanár urat a Rumnaplóról, és a gonzo királyáról:

xoxo, Lilith

Ui.: És még én utálom az elemzéseket magyarórán... Pfff!